Bemutatkozás

Jeszenszky Zsuzsannának hívnak és Budapesten, Soroksáron lakom.

Zsuzsi&KutyakKiskorom óta imádom az állatokat. Mindig haza akartam hozni az összes kóbor állatot, amit nem lehetett. 12 éves koromban kaptam meg az első kutyámat, akit Bobi-nak hívtak. 14 évig élt velünk és nagyon szerettük őt. Bobit még hagyományos suliba vittük, hogy engedelmes legyen. Sajnos  azt nem tudtam elérni, hogy nekem szót fogadjon, de apukámat teljesen elfogadta, a kutyám számára ő volt a falkavezér. Apukám fiatal korában kutyákkal foglalkozott, és képzett ki engedelmes kutyákat. Ez a foglalkozás nekem nagyon tetszett, ezért is kezdtem el a tanulást.

Megvettem az első kutyámat az első fizetésemből, akit úgy hívtak, hogy Bezil és egy francia bulldog volt. Nagyon szerettük egymást és hamar megtaláltuk az összhangot egymással. Nem volt egyszerű az első pár hónap, de nem adtam fel és kitartó voltam. Amit elhatároztam a kutyával kapcsolatosan, hogy hogyan is akarom őt nevelni, abba beleszólást nem engedtem. Nagyon sok helyre magammal vittem, amit mind ketten nagyon élveztünk. Ehhez viszont először azt kellett, hogy szót fogadjon nekem. Következetesen neveltem és meg is lett az eredménye. Póráz nélkül sétáltattam, és az első hívó szóra visszajött.

Ezek után magamhoz vettem még egy bulldogot, Henryt és vettem mellé egy kis boxert, Dollyt. A nevelésük jóval egyszerűbb volt, mivel a Bezil volt  a főnök, így azt tették, amit ő diktált. Neki pedig én diktáltam, hogy mit tegyen. Így az utcán ha hívtam őket, akkor Bezil segített nekem. Sajnos mind két bulldogomat hamar elveszítettem, így a boxer mivel már nem volt mellette a főnök, hát átvette a szerepet, ami nekem nagyon nem tetszett. Ekkor döntöttem el, hogy nézek egy sulit neki. Nagyon sokáig a helyet kerestem, mert fontos volt számomra, hogy olyan sulit találjak, ahol én is és a Dolly is jól érezze magát. Szerencsére rá találtam egy olyan sulira, ahol pozitív megerősítéssel tanítanak. Itt 3 évet töltöttem el, amit nagyon szerettem és nagyon sokat fejlődtem. A kutyasuliba először segédként voltam jelen, majd elvégeztem a kiképzői tanfolyamot a helyszínen és onnantól kezdve kutyaovit, futtatót majd alapfokú és középfokú tanfolyamokat tartottam.
Zsuzsi&DollyA tanfolyami órákon bent volt mindig velem, Dolly és ő is segítette a munkámat. Nagyon jó volt nézni, ahogy együtt összhangban dolgoztunk. A Dollyval mutattuk be a vizsgafeladatokat amiket akkor is megcsinált ha már fáradt volt. Dollyra mindig számíthattam, de ez fordítva is így volt és a mai napig is így van. A kapcsolatunk nem egy nap alatt vált harmonikussá, hanem időre, kitartásra és türelemre volt szükség. Fontos tudni, hogy minden kutyánál más és más a fejlődési időintervallum, de azt bizton állíthatom, ha a gazdi eltökélt és kitartó el fogja érni a célját. Vannak jobb és rosszabb napok, ezeket be kell kalkulálni. A kutyák sem tudnak napi szinten 100%-on teljesíteni. Pontosan ezért mondom, hogy ami a legfontosabb a következetes nevelés mellett a kitartás és a türelem. Siettetni semmit nem szabad. Mindennek eljön a maga ideje. Sok-sok tapasztalatot szereztem a kutyasuliba és a legjobban amit élveztem, hogy a gazdikon és kutyákon segíteni tudtam az órákon.

Zsuzsi&SuzyMára már külön váltak útjaink, és elkezdtem kialakítani a saját módszeremet. Ez alatt az idő alatt megtanultam a kutyák nyelvét értelmezni és azon vagyok, hogy minden gazdi számára ezt a tudást átadjam. Ha a gazdi megérti a kutyájának a viselkedését és a kutya ösztöneit is le tudja vezeti, akkor meg tudja változtatni azt a rossz viselkedését amit produkál. A másik fontos dolog, hogy a kutyával bármit el lehet érni, bármit meg lehet tanítani, ha van a kutya számára motiválás. Ezzel a módszerrel jóval egyszerűbben és könnyebben meg lehet tanítani a kutyának az új dolgokat.

A másik nagyon fontos dolog amire rájöttem, hogy a kutya a mi energiánkra válaszol, reagál. Tudatosan kezdtem nézni, hogy milyen energiát közvetítek magamból és ehhez a kutya hogyan viszonyul. Rájöttem, hogy amikor a kutyám szófogadatlan, az azért van, mert én sem vagyok jó passzban és ezt ő megérzi rajtam.

A harmadik dolog amivel elkezdtem külön foglalkozni, hogy a kutyának is lelke van. A meglévő két kutyám mellé harmadikként a menhelyről befogadtam egy pincsi kutyát, Lilit. Őt kezdtem el így rehabilitálni, és nagyon sikeres volt. Valószínűleg bántalmazták, félénk volt, és fél szemű. Az első pár hétben arra figyeltem, hogy ne érje őt negatív inger az emberekkel kapcsolatosan. Szépen felépítettem a bizalmát. Megvártam míg megnyílik felém, és csak utána kezdtem el foglalkozni vele.

A második kutyám, egy keverék westi, Szuzy. Kezdetben mindig ment a saját feje után, nem akart szót fogadni, és természetesen igencsak kiütközött benne a terrier vér, de kellő türelemmel és kitartással mára már nagyon jó a viszonyunk.

Zsebi 2017. április 1 én került hozzám. Akkor 5 éves volt. A kutyáimmal való találkozás elsőre nem sikerült jól, mert Zsebi minden közeledésre morgott. Nem féltettem a kutyáimat, mivel ők nyugodtak, így békén hagyták teljes mértékben. Bevittem az ágyát a szobába, és mivel neki az volt a biztos pont, így ki sem akart mozdulni. Ezt nem hagyhattam, így sok jutifalattal a kezembe kihívtam. A páromat első perctől kezdve elfogadta. Ő utána ment folyamatosan, így a séták úgy zajlottak, hogy a párom is jött. Így sétáltatunk 4 kutyát együtt.

Sajnos Dolly kutyám 2017 nyarán elment az örök vadászmezőkre. Nagyon hiányzik mind nekem, mind a kutyáimnak. „Tudom, most már fentről vigyázol ránk. Nagyon szeretlek!!!”

Tóbiás az új falka tag: 2017. október 22-én reggel fél 5 kor arra lettünk figyelmesek, hogy a kutyák nagyon izgatottak. Párom kiment megnézni őket, és lássatok csodát egy kis kutya ült a kerítésünk előtt és csóvált. Nem tágított a kerítésünk mellől, így én is felkeltem és kimentem hozzá. Ahogy kinyitottam a kerítés ajtót, egyből bejött és lefeküdt arra a kutyaágyra, amelyiket a többi kutyusom nem is használt. Olyan mintha azt közölte volna ezzel velem, hogy hazaértem. Mintha ha csak párórára ment volna el tőlünk. A többiek nagyon jól fogadták őt. A beilleszkedés simán ment. Mivel nagyon bogáncsos volt, így az volt az első, hogy gyorsan megfürdettem őt, majd végig tapintottam és néztem a szőrét, hogy van e benne kullancs. Volt a fülében, így gyorsan kiszedtem és a bogáncsokat kivágtam a szőréből, majd megetettem őt. Mivel nem volt benne chip és nem jelentkezett érte senki, párommal úgy döntöttünk, hogy megtartjuk őt is. Voltunk már dokinál, kapott chipet és oltást is és megkezdtem a kiképzését is. Nem véletlen a neve se „ okos Tóbiás.”

Hát most itt tartok, hogy van négy kutyám, akik mind teljesen más jelleműek, máshonnan jöttek, mindegyikkel meggyűlt a bajom, de mára mind egy hullámhosszon vagyunk, szót fogadnak bármilyen helyzetben. Egyszóval: Imádom őket!